Az egész egyetemnek van egy olyan Világbékés hangulata. A diákok tényleg a világ minden tájáról jöttek, mindenféle színűek, mindenféle vallásúak. A kávé és a tea természetesen az összes büfében szigorúan fair trade, hogy az ültetvényeken dolgozókat ne zsákmányolják ki a kelleténél jobban, az automatákból kapható ásványvíz neve "One Love", és a cimke szerint a teljes bevételt arra fordítják, hogy ivóvízkutakat építsenek belőle Afrikában. És, mondanom se kell, a szemetesek mindenhol szelektívek.

A teljes kampusz mozgás-, látás-, hallássérültbarát. Mindenhol akadálymentes, minden épületben lifttel, mozgásérzékelős vagy gombnyomásra nyíló kapukkal, a látássérülteknek terelőkkel (nem csak az épületekben, hanem mindenhol). A könyvtárban és a kampusz ABC-jében bizonyos pénztáraknál Audio Induction Loop van felszerelve: ez a terem egy adott pontján elektromágneses hullámokat ad le (mondjuk a könyvtáros hangját közvetítve), amelyet a hallássérült speciális hallókészüléke felfog és felerősít.

A kampusz közepén egy (egyébként meglehetősen ronda) tömbben vannak a különböző felekezetek templomai (mondjuk a templom kifejezés talán túlzás), így egymás mellett imádkozik mindenki, muszlimoktól mormonokig. Sőt, az épülettömb falán, a különböző közösségekbe hívogató plakátok mellett ott van a "Sex before marriage? Yes please! — Come and join the Warwick Atheist Society" feliratú is.

Persze, mint minden komoly helyen, itt is megvan a belső ellenzék, akik szerint nagyon rossz irányba halad az egyetem szekere. Az ok pedig nem más, mint a menedzseri szemléletű irányítás. Szerintük az egyetem vezetése bármit megtesz a pénz érdekében, még a tudományos minőséget is hajlandó feláldozni. Ők az egyetemet Warwicki Egyetem helyett Warwick Rt.-nek hívják...

És valóban: például görög lakótársam, Lina, aki angol nyelvtanári MA-ra jár, meséli, hogy vannak a csoportjában jó páran, akik elég kevéssé tudnak angolul (néhányukkal én is találkoztam). Csakhogy szóbeli felvételi nincs, és mivel ők tipikusan nem EU-polgárok, rengeteget fizetnek az itt-tanulásért, tehát minél többen vannak, annál jobb az egyetemnek.

Ezzel szemben áll viszont az, hogy a mérnöki vagy természettudományos szakokon rengeteg doktori helyet, sőt, teljes kutatást finanszíroznak jelentős cégek, vagy a számtalan nemzetközi és belföldi tudományos kapcsolat. Én mindenesetre eddig csak a pozitívumait tapasztaltam a menedzseri szemléletnek: technikailag, folyóirat- és könyvállományban hihetetlenül jól felszerelt könyvtár, benne külön terem a PhD hallgatóknak (ezekről majd máskor részletesen) folyamatosan karbantartott, felújított vagy új épületek, és amire kell, arra van pénz. 

One man's meat is another's poison...