Tegnap megvettem a repülőjegyet. Illetve ez nem ilyen egyszerű: mert amikor rákattintottam a fizetés megerősítése gombra, és megjött az sms, hogy levették a számlámról a pénzt, a gép kiírta, hogy túlléptem az időkeretet és kezdjem újra.

Ekkor majdnem lefordultam a székről, de inkább befordultam a szemináriumi terembe, és felhívtam az angliai Malév irodát, ami persze akkor már (fél 6) zárva volt. Akkor vettem egy levegőt és felhívtam a pesti irodát, ahol minden korábbi tapasztalatommal ellentétben azonnal felvették. (Még mielőtt kijöttem, kellett tőlük valami infó, úgyhogy megkértem Danit, hogy hívja fel őket, amíg én csomagolok. Szerintem ő még azóta is bármikor el tudja mondani az akciós ajánlatokat, amikkel várakoztatás közben szórakoztatták.)

De hogy a happy endre térjek, utánanéztek, megtalálták a foglalást, megadták a foglalási kódot, és mondták, hogy azért telefonáljak nekik később, hogy tényleg rendben van-e. Na, még egy fél óra izgalom, de aztán rájöttem, hogy ki is próbálhatom a foglalási kódot az online ellenőrző rendszeren, és követték a tettek a gondolatot, és működött. Két darab Confirmed felirat vöröslött, úgyhogy december 16-a és január 10-e között otthon leszek. Jó lesz, különösen az esztétika államvizsga, és a latin tanári, már ha sikerül elintézni, merthogy az utóbbihoz elfelejtették az interneten közzétenni a jelentkezési határidőt (vagy csak én nem találtam), és így megint lekéstem...

*   *   *

Az iméntiekből talán már kiderült, nem csak megírtam, de le is adtam az esztétikás szakdolgozatomat. Illetve a leadás valójában komoly családi összmunka eredménye, amely nélkül nem győzhettem volna le azokat az ellenséges tényezőket, amelyek mindenáron szerették volna meghiúsítani a leadást.

Így az angol postások épp akkor sztrájkoltak, amikor haza akartam küldeni az eredeti aláírt példányát a nyilatkozatnak, hogy nem plagizáltam. Majd a magyar posta alkalmazottja következett, akinek meg sem fordult a fejében, hogy ha a levél A4 méretű, és ezért nehézkesen fér bele a postaládába, akkor nem az a megoldás, hogy addig szuszakolja, amíg sikerrel jár, hanem esetleg becsönget az ajtón és odaadja kézbe. Így aztán — most életem egyik legsötétebb titkát árulom el — családom igen helyesen úgy döntött, hogy a beszkennelt, átküldött és kinyomtatott változatot köttetik bele a szintén általuk kinyomtatott dolgozatba. 

De a mai történet tanulságát mégis főképp Dani tevékenységének következtében vonhatjuk le. Dani ugyanis ismét bebizonyította, hogy a nagy gonosz tanulmányi osztály legyőzhető. Tavaly kb. ugyanilyenkor sikerült neki ingyen, munkaidőn kívül (!) elintézni a latinos szakdogám címváltoztatását, és még kedvesek és segítőkészek is voltak vele. Most pedig arról győzte meg a tanulmányi osztályt, hogy Az angol reneszánsz tragikomédia és annak modern értelmezése cím tulajdonképpen azonos a négy évvel ezelőtt leadott A modern tragikomédia címmel, valamint bemondásra elhitték neki, hogy van egy középfokú francia nyelvvizsgám. 

Nodehát, mostmár nem csak apa, de mi is jól tudjuk: helyes munka- és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni bizony!