Ez a hét izgalmas volt. Hétfőn, a szokásos találkozón a témavezetőmmel, azzal fogadott, hogy átnézte a szakdolgozat-tervet, amit küldtem, és akkor nézzük, hogy hogy is lesz ez. Felírta a táblájára (merthogy van neki egy táblája a szobájában, mindig azon magyaráz, közvetlenül az ókori Róma térkép mellett) a tervezett fejezeteket, és elkezdett számolni. Hogy mondjuk, hogy 2012 május, akkor még van kb. 28 hónap, akkor osszuk be a fejezeteket. És egy perc múlva ott voltak a táblán az elkövetkező két és fél év határidői, hogy akkor melyik fejezetet mikorra. Hát kicsit megszeppenve távoztam.

"Kezdetben arra vágytam, hogy a holtakkal beszéljek. Ez a vágy az irodalomtudomány jellemző, bár elhallgatott motívuma, egy megszervezett, professzionalizált, és mélyen a bürokratikus illendőség rétegei alá temetett motívum: az irodalom professzorai jól fizetett középosztálybeli sámánok." Ez Stephen Greenblatt Shakespearean Negotiations című könyvének elhíresült eleje. Én azért nem tartom ennyire nekrofil tevékenységnek az olvasást, de azért néha magával ragadja az embert, ha úgy érzi, közelebb kerülhet a múlthoz... Kedden Hattyúfalvára mentem délelőtt. Járok egy paleográfia órára, ahol Erzsébet-kori kézírást tanulunk olvasni, és az eheti óra tanulmányi kirándulás volt. Ugyanis Stratfordban, a Shakespeare Birthplace Trustban van egy elég nagy kéziratgyűjtemény, azt mentünk megnézni. Kipakoltak egy hosszú asztalra mindenfélét: 16. századi magánlevelet, szerződést, bírósági jegyzőkönyvet, és azokat nézegettük, lapozgattuk, próbáltuk elolvasni, persze nem sok sikerrel. A papír, amire írtak, hihetetlen állapotban volt (állítólag ekkor még nem használtak olyan vegyszereket, amelyek miatt a későbbi papírok rövid idő után elporladnak), lehetett látni a vízjelet. Volt egy hatalmas, gyönyörű betűkkel pergamenre írt szerződés, amelynek az egyik oldala hullámos volt: ott vágták ketté, a másik fele a másik szerződő félnél van, a kettő csak együtt érvényes, és az összeillesztéssel tudják ellenőrizni az eredetiséget.

De a legjobb az volt, hogy a kezembe fogtam azt a templomi regisztert, amelyben az 1564. április 26-i dátum mellett a "Gulielmus filius Johannes Shakspere" bejegyzés szerepel... És ugyanebben a könyvben van persze a halála is bejegyezve.