Ma ismét esett, úgyhogy életemben először esernyővel a kezemben indultam el itthonról. Nem az hogy olyan iszonytató eső lett volna, de azért elég masszívnak tűnt, meg hát ott az oldalamon a laptop és jónéhány fénymásolat, szóval nem ártott. Még a szobám előző lakója, Aaron, a spanyol pilóta hagyott itt egy olyan igazi elegáns(nak kinéző) hosszú fekete ernyőt, amit akár sétapálcának is lehet használni, csak hát amikor meg nem esik, akkor mit csinál vele az ember?! Ottfelejti valahol, nem? Mondjuk ma még nagyon vigyáztam rá.

Hogy megnyugtassam a kedélyeket, amiket ezzel az igen izgalmas bejegyzéssel felkavartam, most ajánlok valami vicceset (Endrétől kaptam a linket, szóval neki is köszönjétek)!

Akinek mond valamit az, hogy:

      ...Than longen folk to goon on pilgrimages

      (And palmers for to seken straunge strondes)

      To ferne halwes, couthe in sondry londes;

      And specially, from every shires ende

      Of Engelond, to Caunterbury they wende,

      The holy blisful martir for to seke,

      That hem hath holpen, whan that they were seke...

meg akinek nem, az is nevessen sokat, gyorsan, még elalvás előtt, vagy ha ezzel már elkéstem, akkor még mielőtt felkelnétek: