Egy akkora pók terpeszkedik odalent a mosogatóban, amekkorát még nem láttam.

 Ha most egy pókoshorror filmben lennénk, kb. valamil ilyesmi lenne a közelgő invázió első jele. Nem természetellenesen nagy, de azért ahhoz épp elég, hogy a kislányok visítva rohanjanak ki a családi ház konyhájából a hátsókertbe, ahol apu épp füvet nyír. Aztán jönne apu, a racionális — a későbbi első áldozat — és egy csapással végezne vele. Utána pedig kiselőadást tartana a még mindig kissé megszeppent lányainak arról, hogy nem kell félni a pókoktól, ők is a természet részei, de ha mégis félnek tőle, akkor csapják csak agyon, és máris minden renben van. Innen tudnánk, hogy semmi sincs rendben. Persze hamar kiderülne, hogy ez a pók csak a legegyszerűbb közkatona volt. Az anyapókkirálynő viszont egyetlen halált sem hagy megtorlatlanul.

 Próbáltam a békés megoldást: késsel megkocogtattam a mosogató szélét, hátha elmegy, ő viszont azonnal támadóalakzatba fejlődött, úgyhogy inkább hagytam, és bezárkóztam a szobámba. Ha nem lenne több bejegyzés, akkor vigyázzatok a pókokkal.