Hattyúfalva

Azt hiszem, mostmár történt velem annyi minden, hogy ideje elkezdeni mesélni.

Napjaim általában nem nagyon változatosak és izgalmasak, ugyanis itt csak szeptember 29-én kezdödik a félév, ezért viszonylag kevesen vannak itt, és nem túl nagy az élet. Ez nem panasz, mert egyelőre jól elvagyok. Általában reggel bemegyek a Shakespeare Intézet könyvtárába, és ott töltöm a nap nagyrészét. Valamikor koradálután kimegyek valahol venni egy szendvicset és kávét, aztán vissza, estig. A könyvtár 8-ig nyitva van, hétvégén csak 5-ig, de hétvégén is nyitva, ami ugye azért otthon nem szokás. A könyvtárról majd még áradozom máshol, legyen elég annyi, hogy végre két hét után már sikerült nem csak olvasni, hanem írni is valami értelmeset, bár még korántsem vagyok kész. Ez azért is igen örvendetes, mert eddig a gépet nagyjából zenehallgatásra használtam ("Nem tudtam, mi a pillanat, / mely nagyon gyorsan elillanhat":), azért meg túlzás bevinni ezt a behemótot minden nap. (Egyébként is unom reggelente begyömöszölni a monitort a bőröndbe.)

... Aztán a múlt pénteken hirtelen felpörögtek az események, legalábbis a korábbiakhoz képest: az egyik srác (Will), aki rajtam és még kb. 3 emberen kívül mindig ott van a könyvtárban, mondta, hogy mennek sörözni, és menjek velül. És mentem. És jó volt, elég kevesen járnak ide tanulni, ezért jó kis összeszokott társaság van, akik ráadásul nyitottak is, szóval jól éreztem magam, és minden pénteken van ez a program, előtte meg foci.

Aztán hétfőn elmentem a Courtyard Theatre-be, ahol a Royal Shakespeare Company játszik, és megnéztem a Szentivánéji álmot. (Nem sznobkodás, de itt csak Shakespeare-t játszanak, úgyhogy a továbbiakban is kizárólag darabokról lesz szó...) Persze, ahogy Will mondta (mármint nem az a Will, hanem ez itt a könyvtárból), azt nehéz elrontani, de ez szerintem akkor is kifejezetten jó előadás volt, könnyed és vidám, az egész köszönség végig dőlt a röhögéstől. Egyébként lehet £5-ért állójegyet kapni, szóval mégcsak nem is drága, látni meg onnan is lehet.

Aztán kedden délben megint besétáltam a színházba, mert rájöttem, hogy szombaton lesz a Velencei kalmár utolsó előadása, és jó lenne megnézni. (Ugyanaz a Tim Caroll rendezte, aki a Bárkában az improvizálós Hamletet.) Vettem is jegyet, és közben mellékesen megkérdeztem, hogy nincs-e mégiscsak véletlenül jegy a Hamletre (már korábban mondták, hogy a teljes évadra az összes jegyet eladták, ugyanis a Doctor Who című BBC kult-sorozat főszereplője játssza Hamletet, akiért mindenki odavan). Kiderült, hogy egy állójegy még van, aznap estére... Úgyhogy tegnap is színházban voltam, és megint nem bántam meg. Claudius maga volt Jean-Luc Picard kapitány a USS. Enterprise-ról a Star Trekből, úgyhogy, mivel a Doctor Who is sci-fi, az összes kritika azon viccelődik (hol sikerültebben, de többnyire kevésbé), hogy micsoda szerencse, hogy a két űrutazó a galaxisnak ezen a pontján találkozott össze.

No, mára menjünk alunni, s tán álmodni!