— Azért van abban valami felemelő, már-már a fenségeshez közelítő érzés, egy vasárnap éjjelen keresztülsétálni a csupán pár órára bezáró Tesco tökéletesen kihalt parkolóján, amikor a fogyasztói társadalom könyörtelen logikája megpihen egy rövid időre…
— Ugyan, kedvesem, maga túl sok lányregényt olvas! Most is mi ez a kezében! Késő van, tegye le végre azt a könyvet!
— Ez nem lányregény. Ez Jane Austen!
— Whatever – mondta Eileen St. Claire, és fejem felett átnyúlva kacéran eloltotta a lámpát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zozobra 2009.10.12. 16:37:44
vincemate 2009.10.12. 17:49:39
vincemate 2009.10.12. 20:53:04
Viszont ami igazán súlyos, az az utószó "H. G." tollából (vajon ő ki lehet?), 1962-ben. Tudom, nem nagy szám, hogy ideológiailag rendbe kell tenni a nem teljesen osztálykonform irodalom alkotásait, de a Pendragon legendában például se azt nem értem, hogy mi benne a mentegetnivaló, se azt nem hiszem, hogy ezt nem lehet ennél színvonalasabban csinálni:
"Ez a különös történet, amint már említettük, egyszerre bűnügyi, humoros, kalandos regény, s ugyanakkor mindennek a paródiája is. De nemcsak ennek a paródiája, hanem annal a misztikum-kedvelésnek is, amely annyira jellemző a céljavesztett polgárságra. Túl mindezen, az olvasó az angol úri társaságok felejthetetlen szatíráját kapja ebben a könyvben. És nem utolsósorban az író kinevetteti azt a könyvtárban élő, félszeg, nagytudású olykor értelmetlen dolgokkal is foglalkozó bölcsésztípust, amelynek maga Szerb Antal is megtestesülése volt. Bátky János, a budapesti angolszakos könyvtárbogarász, aki Angliában XVII. századbeli misztikusok írásait kutatja -- Szerb Antal kitűnően sikerült önparódiája. Szeretetre méltó s ugyanakkor mosolyra késztető figura -- sok ilyen volt a harmincas években! --, aki addig kutatja a misztikusok írásait, amíg egy kísértethistória kellős közepébe kerül, amely kísértethistóriáról majd kiderül, hogy örökséghajszából keletkező bűnügyi történet. Így válik Bátky János valószínűtlen kalandja a különböző híg polgári műfajok szatírájává, azzal a polgári társasággal együtt, amely annyira kedveli ezeket a műfajokat."
zozobra 2009.10.12. 22:18:09
miota olvasol nem-sekszpirt?
most meg meta-blogot irsz?
vincemate 2009.10.13. 00:48:26