Régi kedves olvasóim talán még emlékezhetnek: ott hagytam abba 2008. december 15-én, hogy elbúcsúztam Hattyúfalvától. És talán arra is emlékeznek, hogy egyik szorgos kommentelőm, az inkognitóját féltve őrző "ilic" az alábbi kommenttel zárta le a blog történetét:

Ajánlás:

Herceg, ládd, megtudtam, mitől döglik a légy,
Hogy az albioni gyep mindig zöldebb,
Hogy nem mind Arany, ami Shakespeare.
Mostpedig várom pályabéremet,
Egy újabb nagyszerű angliai grant-et.

 

Akkor még mind azt hihettük, ez lesz a (frappáns) vég. Csakhogy ilic akkori ártatlannak tűnő versikéje utólag jóslatnak bizonyult.

Így hát itt vagyok újra, ahol mindig zöldebb a gyep, Shakespeare-t nem Arany- vagy Nádasdy-fordításban olvassák (pedig ha tudnák...), a sört szobahőmérsékleten fogyasztják, és a boltok ötkor zárnak, nyilván a teaidőre való tekintettel.

Úgy döntöttem, hogy folytatom a blogot, és a címét is megtartom (hacsak nem változtatom Hattyúfalva mellett-re, majd meglátjuk), bár mostantól nem Stratford-upon-Avonből írok, hanem Warwickból. Jobban mondva Coventryből. De erről majd legközelebb.

Mindenesetre, ha igaz, itt fogom tölteni a következő három évemet.