Igen, ideje elismernem, hogy fanatikus Doctor Who rajongó lettem. Igaz, szemben a nőnemű rajongókkal, nem a Doktort játszó David Tennant két szép szeme miatt. A sorozat kedvesen bárgyú sci-fi egy ún. idő-úrról (Time Lord), akit időgépe (egy 1950-es évekből származó kék rendőrségi telefonfülke, "Much bigger on the inside than on the outside", ahogy majdnem minden részben elmondja) mindig éppen valami olyan időpillanatban pottyantja le a tér valamely pontján, ahol a földönkívüliek éppen bele akarnak avatkozni az idő rendjébe. Márpedig, mint sosem győzi elégszer hangsúlyozni, az időnek vannak olyan rögzített pontjai, amelyeken nem lehet változtatni, párhuzamos univerzumok és idősíkok ide vagy oda. A Doktornak, a két szívén és a hangcsavarhúzóján kívül, mindig van egy nőnemű kísérője, de persze soha semmi szex, pedig majdnem mindegyik szeretné. A sztorik hol bugyuták, hol egész csavarosak, de mindig viccesek, a díszletek pedig szándékosan gagyik, az egyik többször is visszatérő ellenfél hadserege pl. túlméretes gyönygyberakású porszívókból áll, amelyeknek egyik keze lézerfegyver, a másik egy vécépumpa. Aki nem ismeri a sorozatot, annak ajánlok kezdetnek két részt az ötletesebbek közül: A Pompeii tüzei az Etna kitörése előtti nap játszódik: vajon beteljesül a prófécia? és beleavatkozhat a Doktor a történelembe?, a Csend a könyvtárban pedig egy könyvtár-bolygón, ahonnan azonban eltűnt mindenki: de vajon a kislány képzeli a könyvtárat, vagy a könyvtár a kislányt? 

De mindezt csak ezért meséltem el, mert reggel az jutott eszembe, hogy csinálhatnának egyszer egy olyan részt, amiben az angolok arra ébrednek egy reggel, mondjuk 1921-ben, hogy az összes mosdóban keverőcsapok vannak. A férfiak például nem tudnának borotválkozni, és csak nőne és nőne a szakálluk, merthogy teljesen hozzászoktak a választás mindig fennálló lehetőségéhez: hogy lefagyasszák a kezüket, vagy leégessék, amikor a borotvát tisztítják. Aztán persze szép lassan leszoknának arról, hogy választaniuk kell, és sohasem találnák fel a számítógépet, hiszen ha nem lenne a jéghideg és a tűzforró közötti állandó választási lehetőség, kinek jutna eszébe az elmét 1-esek és 0-k közti választással modellezni?

Aztán jönne a Doktor, és rájönne, hogy valamelyik földönkívüli nép áll a keverőcsap-lobbi mögött, akik — miután a Föld többi népéből kiölték a választás és következésképp a gondolkodás képességét — most utolsó ellenfeleikkel, az angolokkal is le akarnak számolni, hogy utána övék lehessen az egész bolygó, mert az univerzumban már csak itt termelnek az élőlények elég széndioxidot ahhoz, hogy az űrhajóik hajtóműveit feltölthessék. És persze hazaküldené őket, és ahogy szépen a Föld minden lakásba visszatennék a hideg és a meleg csapokat, lassan újra emberekké válnának az emberek.

Utálok itt borotválkozni, na.