(Figyelem: a poszt végén karácsonyi nyereményjáték található.)

 A múlt héten (meg előtte két héttel is) jártam Londonban (a lényeg 0:30-1:14 között):

És persze nem volt rossz. Először Balázst látogattam meg, aki ezt a félévét ott töltötte, illetve még pár napig tölti.

Sajnos a kép elmosódott, de azért raktam be, mert Balázs mögött egy óriáslajhár látható. Pont olyan volt, mint egy mai lajhár, csak ekkora.

London kicsit nagy falat ahhoz, hogy pár sorban áradozzak róla, úgyhogy inkább csak a két legnagyobb élményemet említem meg. Az egyik a Courtauld Gallery volt. Ez egy viszonylag kicsi magángyűjtemény, ennek ellenére teljesen hihetetlen dolgok vannak benne. Egyszer már jártam itt (ha jól emlékszem, akkor zozobra szülei ajánlották a figyelmembe), de akkor összesen egy órám volt rá, mielőtt indultam a repülőtérre, viszont tudtam, hogy sok az impresszionista, úgyhogy elmentem. Azt viszont nem tudtam, hogy az az egy apró terem a földszinten, amiben középkori szobrok, festmények, faragások vannak, annyira lenyűgöző, hogy végül el se jutok az impresszionistákig (ami miatt mentem). Úgyhogy azóta vágytam vissza. Hát most újra ott voltunk, megnéztük az impresszionistákat is (meg a Rubenseket, meg ami még volt), és teljesen hihetetlen, tele híres képekkel, köztük Manet A Bar at the Folies-Bergeres-ével, vagy Van Gogh levágott fülű képével.

A másik nagy (vagy inkább váratlan) élmény a National Portrait Gallery volt. Sose gondoltam volna korábban, hogy érdekelni fognak az angol történelem híres alakjairól készült festmények. De amikor egymás mellett lehet látni I. Erzsébet, VIII. Henrik (+a 6 feleség), Sir Francis Drake, Sir Philip Sidney, a Don Juan-ként pózoló John Donne (még mielőtt átnyergelt volna a vallási pályára) és persze Shakespeare korabeli képeit, azért az mégis izgalmas. Tényleg közelebb hozza a dolgokat, világosabbak lesznek a kapcsolatok a személyek között, akiről amúgy is folyton olvasok.

És persze a harmadik nagy élmény maga a város volt: szemben azzal, amikor tavaly ott jártam, és kicsit túl soknak, túl zűrösnek éreztem, most élveztem a nyűzsgést, talán azért is, mert már eléggé uncsi, hogy ahol lakom, az tényleg a semmi közepének a széle. Balázs például egészen addig nem hitte el nekem, amíg itt nem járt, hogy mennyire az. De erről majd máskor. A negyedik nagy élményem pedig természetesen a társaság, Balázs és Dóra:

És akkor a nyereményjáték, amit ígértem. A megfejtendő kérdés: az alábbi szobor egy másik műalkotás alapján készült (ami egyben irodalmi műhöz is kapcsolódik). Kinek milyen műve alapján? Bónuszként azt is megmondhatjátok, hogy kit ábrázol, bár ez nem egészen egyértelmű. Segítségként (és egyben játékszabályként) elmondom, hogy sajnos ezúttal angolszakos kedves olvasóimat kénytelen vagyok kizárni a játékból. A megfejtéseket kedd (15-e) délig várom, a helyes megfejtők között egy adag karácsonyi pudingot fogok kisorsolni. A tippekre kedd délig nem fogok reagálni, csak utána mondom meg, hogy ki a nyertes.

Tehát a kérdéses szobor (amelyet egyébként a Természettudományi múzeum bejáratánál találtunk, bár ez inkább félrevezető...):