Tegnap hivatalosan is megkezdtem az itteni tevékenységemet. Ez — leszámítva egy közép- és koraújkori latinórát, ahol a főnév-alaktant vettük át, így szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy minden kérdésre tudtam a választ — abban merült ki, hogy kijegyzeteltem egy 6 oldalas cikket, mintegy 10 oldal terjedelemben... De legalább jó sokáig elvoltam vele.

Egyébként igazából tegnap előtt volt az első napom, mert részt vettem az egyetlen kötelező órámon (Introduction to Research Methods), ami valójában az MA hallgatóknak szól, de minden PhD hallgatónak, aki nem Warwickban szerezte az MA-ját, be kell járnia. Úgyhogy Jonathan Bate előadásában meghallgathattam, hogy az idézetek elejére idézőjelet teszünk, a végén pedig tisztességesen hivatkozunk. Az óra vége felé pedig gyorsan megnéztük az irodalmi szövegkiadással kapcsolatos problémák sztenderd példáját, a Lear király utolsó pár sorának két Shakespeare-korabeli kiadását, amelyek még abban sem egyeznek, hogy mik Lear utolsó szavai. Az óra végén még gondolkodtató feladat is volt: párokban egy 1609-es kiadásból kellett egy Shakespeare-szonettet mai helyesírással-központozással átírni. Na, ez tényleg nem könnyű. Persze sok esetben nincs helyes megoldás, de egész jót vitatkoztunk.

Utána pedig úgy alakult, hogy páran összeverődtünk, és együtt kávéztunk, szóval végre kezdem megismerni az itteni hallgatótársaimat. Ma este sörözés is lesz velük és más angol szakos PhD-sokkal, méghozzá a Dirty Duck-ban, ami neve ellenére nem azonos a Hattyúfalvi csepűrágók kedvelt helyével. A fejleményekről majd beszámolok.