Tegnap tűz volt az Intézetben. Azaz tűz nem volt, csak füst, ami beindította a tűzjelzőket.*

     Már csak 15 perc volt a könyvtár zárásáig, és az ablakok fénye által megvilágított sárguló leveleket nézve épp azon gondolkoztam, hogy elolvassak-e még egy bekezdést, amikor éktelenül elkezdet csöngetni a tűzcsengő. Először csak egymásra néztünk a mellettem ülő Lizz-zel, de amikor ő rendes amerikai módjára hamarosan felállt, és a kabátját kezébe véve higgadtan távozni készült, akkor gondoltam, de jó, végre én is kipróbálom, milyen vészhelyzetben pánik nélkül elhagyni egy épületet. Otthagytunk tehát csapot, papot, laptopot, és az ajtó felé indultunk, ahol Will is csatlakozott hozzánk.

     Átsétálva a kerten tanácstalanul léptünk az Intézet épületébe, ahol Matt (nem én) és Im-Hwa próbáltak ablakot nyitni, mert tényleg szörnyű füst volt, de nem értettük, honnan jön, mert bár égett ételszagot lehetett érezni, a konyhában nem füstölt semmi. Végül, amikor őket is kizavarták, velük együtt léptünk ki az épület elé, ahol már ott toporgott az Intézeti Színjátszókör.

     Érdekes módon a tűzoltók csak jópár perc múlva értek oda (ennyi idő alatt akár gyalog is jöhettek volna), a lányok – akik itt is, mint úgy tűnik minden bölcsész-jellegű helyen, többségben vannak – kezdtek bepörögni, a gázpalackban kiszálló tűzoltók láttán egyikük a Szellemirtók zenéjét énekelte, a másik pedig ágaskodott (bár alapból is elég magas), hogy megszemlélje a felhozatalt, és a többiek is hamarosan követték a példáját.

     Hamarosan kiderült, hogy nincs igazán tűz, csak annyi történt, hogy a kanadai Joshua (akit sokan nem szeretnek, mert állítólag eléggé elavult nézetei vannak a férfi és nő közti érintkezésről, és szintén állítólag ezeket bármikor hajlandó mint az általános kanadai szemléletet prezentálni, és akiről saját tapasztalataim alapján is állíthatom, hogy a sikeres és kellemes kommunikáció előfeltételének tekinthető bizonyos társas viselkedési normákkal nincs tisztában, ám akit valójában nem is Joshuának, hanem Jordannek hívnak, csak az egyik tanár – aki szintén nem kedveli – egyszer bosszantásból elárulta neki, hogy az erzsébetkori szlengben a „jordan” éjjeliedényt jelentett, ezért azóta Josh-ként mutatkozik be), szóval Jordan melegítés közben odaégette a mikróban a péksüteményét, amit ezután rögvest a (nejlonzacskóval és papírral bélelt) szemetesbe dobott, ami egy idő után kezdett kicsit kigyulladni. Persze ez csak hosszú csend után jutott eszébe, ami az egyik tűzoltó kérdését követte, miszerint ki dobott elégetett tésztát a szemetesbe.

     Este a hírekből megtudtam, hogy épp ma egy éve 4 tűzoltó halt meg egy raktártűzben, ezért Warwickshire-szerte megemlékezéseket tartottak. Előtte pedig a kedvenc sorozatom, az MI5 (angoloknak Spooks, amerikaiaknak MI5) ment a tévében.

—————————————

*Csak azért kezdtem így a posztot, mert ki akartam próbálni, hogy milyen érzés egy majdnem annyira ütős mondattal kezdeni, mint hogy „Ma nem mentem iskolába”. Illetve valójában csak szerettem volna, hogy valahová belinkelhessem az imént belinkelt cikket, mert szerintem érdekes.

Szövegértési feladat (3p)

a) Igaz-e a szerző első mondata?

b) A szerző miért ezt választotta első mondatának?

Válaszodat indokold!