Nos, most van itt az idő néhány vízió revíziójára, még így a pirítós és tea előtt.

Konkrétan a kávé: én azt hittem, hogy itt egyáltalán nem tudnak kávét csinálni, viszont így két hét után kezdem megkedvelni az itteni kávékat. Egyrészt nem is olyan ízetlen, mint amire emlékeztem, másrészt tényleg jól esik 10 percen keresztül kortyolgatni a kertben a 2-3 deci forró löttyöt, és közben csak nézni magam elé. Persze ehhez az is kell, hogy mindenhol lehet elvitelre kérni, és akkor abba a jó kis hőtartó papírpohárba adják, ami a világ egyik legnagyobb találmánya (ráadásul újrahasznosított papír, meg fair-trade kávé, és természetesen még olcsóbb is, mint beülve.) Harmadrészt: ez a kávé egyáltalán nem gyenge, legalábbis abból gondolom, hogy esténként milyen éber vagyok. Mondjuk az is lehet, hogy nem 4-5 körül kellene kávézni…

Egyik nap egyébként elbeszélgettem az egyik kávézóssal, hogy mi is a különbség a három itt kapható kávé közül. A normál, az a leggyengébb, filteren főzött kávé (ezt szoktam inni), az Americano ugyanez, csak kétszer folyatják át a kávén, tehát erősebb (bár nekem gyanús, hogy fordítva van, de mindegy), és van az espresso, ami megdöbbenésemre tényleg az: egész pici pohárba nagyon tömény kávé. Persze lehet, hogy csak az ilyen turista-falvakban ennyire jól felkészültek, ezt nem tudom.

Na, megyek, mert kiszárad az uborkás szendvicsem.