Rövidülnek a napok, rövidül az az idő is, amit itt kint töltök még, ellenben a könyvtárban nem lesz kevesebb az olvasnivaló. Úgyhogy attól tartok, hogy az eddig sem túl gyakori és rendszeres blogbejegyzések ezentúl még ritkásabbak és rendszertelenebben lesznek. De azért majd igyekszem.
* * *
Hétfőn felköszöntöttek az itteniek a szülinapom alkalmából. Kaptam tortát, sokak által aláírt képeslapot, és egy csomóan eljöttek. Szóval nagyon jófejek az itteniek.
* * *
Náluk már csak Bálint és Réka volt jobbfej, akik egészen Oxfordig eljöttek, hogy felköszöntsenek, meg hogy várost nézzünk. És közben Rékát is felköszöntöttük, mert neki meg névnapja volt. Majd erről még megpróbálok részletesebben írni, képekkel, mert Oxford... (Addig is nézegessétek, hogy mit írt róla Réka.)
* * *
Megszületett Gombóc Artúr kisfia.
* * *
Nem csak a napok rövidülnek, de a programok is sűrűsödnek. Jövő csütörtökön Hálaadás-vacsora az amerikaiakkal, utána szombaton karácsonyi vacsora azokkal, akikkel péntekenként focizunk innen az intézetből. Mindenki el tudja képzelni a riadalmamat, amikor Sara megkérdezte a közös helyiségben békésen ebédelgető pár hímneműtől, hogy öltönyben megyünk-e a vacsorára. Na, erre nem számítottam, de mivel még csak zakót se hoztam, hamar sikerült lealkudni nyakkendőre a dolgot. Abból meg találtam egy különösen undorító hupikék példányt itt a szekrényben. Csak az a kérdés, hogy ki fogja megkötni.
* * *
Aztán ráadásul dec 4-8 között Dublinba megyek egy konferenciára. Úgyhogy lassan meg kéne írni az előadást. Ha bárkinek van javaslata, hogy mit nézzek meg Dublinban, szeretettel várom az ötleteket.
* * *
Épp csak elkezdtük ma a szokásos focimeccset, amikor megjöttek a gyerekek és kirúgtak minket az intézet parkjában levő focipályáról, mert kibérelték és meccsük volt (két iskola között). Amúgy is elég nyirkos volt az idő, a pálya csupa sár, de itt igazi angol filmbe illő fordulatot vett a délután. Bepattantunk pár kocsiba és átmentünk a közeli rendes focipályára. Az ég haragos kék és fekete, erős szél, sehol egy lélek, és olyan volt, mintha porlasztóból direkt a mi kedvünkért esne. Szóval csak az indusztriális tájak hiányoztak a háttérből. De azért végigjátszottuk a rendes időnket.
* * *
Most pedig irány a jólmegérdemelt Szélmalom, éljen a meleg szénsavtalan sör, szigorúan a pultnál fogyasztva!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
molnarcili 2008.11.24. 21:38:18
bnc 2008.11.26. 11:28:31
vincemate 2008.11.26. 12:22:38
Ilic, Gombóc Artúr a Pom-pom egyik szereplője:) És hogy hogy kerül a hírek közé...? Hát...
bnc 2008.11.26. 16:53:35
ES FASZ, AKI IRLYA.
molnarcili 2008.11.27. 08:17:32
vincemate 2008.11.27. 11:55:36
Ilic: Csak hogy még kicsit fenntartsuk a feszültséget, annyit segítek, hogy Gombóc Artúr egy fiktív személy, és a mondat értelme egyszerűbb, mint amilyennek látszik.
bnc 2008.11.27. 12:14:57
R_John · http://sardobalo.blog.hu 2008.11.27. 13:01:18
bnc 2008.12.02. 16:02:29
R_John · http://sardobalo.blog.hu 2008.12.03. 00:25:32
R_John · http://sardobalo.blog.hu 2008.12.03. 00:26:12
bnc 2008.12.11. 17:16:19
molnarcili 2008.12.12. 00:48:16
R_John · http://sardobalo.blog.hu 2008.12.12. 15:44:31